A vízkereszt utáni második vasárnap a kánai menyegző napja.

Jézus a kánai menyegzőn a vizet borrá változtatta.

Emlékére a magyar falvak több házában is tartottak kánai menyegzőt.

Közös énekek és imádságok után előadták a kánai menyegzőről szóló énekeket, néhol még az evangéliumi legendát is eljátszották, majd elfogyasztották a résztvevők által összehordott ételeket, italokat.

A dalokat gyakran még disznótorokon, lakodalmi vacsorán sőt halotti toron is énekelték!

 

 Kánai mennyegző:

Mélyen tisztelt vendégkoszorú,
Ne legyen ma senki szomorú!
Mert ma itten vigasság van,
Mint egy Kánán mennyegzőben!
Kánán mennyegzőben.

Az asztalhoz le is ülének,
Jézust is meghívták vendégnek.
Meg is jelent szent anyjával,
Szent Péter és Magdolnával
Kánán mennyegzőben.

Az első tál ételt behozták,
Jézust is abból megkínálták.
Mindenben tetszett az étel,
Csak a borban voltak szűken
Kánán mennyegzőben.

Ezt hallotta a Szűz Mária,
Rögtön így szóla a Jázusnak:
Jézus fiam, borunk nincsen,
Azért táncra kedvük sincsen
Kánán mennyegzőben.

Jézus parancsolt a szolgáknak
Hogy hat korsó vizet hozzanak.
Vizet borrá változtatja,
Násznagy népét úgy itatja
Kánán mennyegzőben.

Péter is a bort megízlelte,
Meg is jött tőle a jó kedve.
Úgy kiforgatta Magdolnát
Mind elhánta a patkóját
Kánán mennyegzőben.

                      Bábindál (Nyitra m.); Ujvári Z., 1963.